Mi a titka a fenntartható fejlődésnek? Milyen üzleti stratégiák és életszemlélet segítette cégünket, hogy 25 éve sikeres vállalkozásként működjünk? Mi kellett ahhoz, hogy a Losonczi név évtizedek óta a megbízható, magas minőségű termékek szinonimája legyen?
2014-ben az új üzemcsarnokunk átadója kapcsán a Logisztikai Híradó készített személyes hangvételű interjút cégünk alapítójával, Losonczi Istvánnal, amelyet alább olvashatnak:

Szeretett alkalmazott lenni, mindig is mérnök volt, mégis, nem egészen két évtized alatt Békés megye egyik legsikeresebb vállalkozását hozta tető alá Losonczi István, a Losonczi Kft. alapítója és vezetője. Titka talán abban van, hogy azt csinálja, amit szeret, nem a pénzre hajt, és szerethető munkahelyet akart teremteni.

Egy jó szerszám elkészítéséhez sok elrontott szerszámon keresztül vezet az út – vallja Losonczi István. Az ő szerencséje, hogy mire Saját vállalkozást alapított, már túljutott az elrontott szerszámok korszakán. Tanult korábbi tévedéseiből, és immár olyan óriásokat tudhat vevői között, mint az Audi Hungária, a Paksi Atomerőmű vagy a GE Hungary. Ha valaki végigtekint a Losonczi Kft. – és alapítója – eddigi életútján, nagyon simának látszik minden. Ám mint minden, magától értetődőnek látszó siker mögött, e történet mögött is rettenetesen kemény munka és okos döntések sora húzódik meg.

Elrontott privatizáció
A gépészmérnök végzettségű Losonczi István 1981-ben kezdett dolgozni Békéscsabán egy szerszámipari vállalatnál. (Előtte három évet még lehúzott a Paksi Atomerőmű építésénél Is.) Mindig az újat kereső habitusának megfelelően a fejlesztési osztályra került, amelynek néhány évvel később a vezetője is lett. Mint mondja, itt tanulta ki a forgácsoló szerszámgyártó szakmát és fertőződött meg azzal a szerelemmel, amelyből azóta sem gyógyult ki: az egyedi forgácsoló szerszámok készítésével.

Itt érte a rendszerváltás is, ami a cég életébe privatizációt, egy új olasz tulajdonost hozott. Losonczi István maradt a vállalatnál, eszébe sem jutott, hogy saját vállalkozást indítson. „Mindig is szerettem alkalmazott lenni, nem akartam vállalkozó lenni mondja. A szükség aztán mégis rákényszerítette, hogy egészen más pályára állítsa életét. A privatizációkor még 300 főt foglalkoztató, jó adottságú és jól prosperáló cég folyamatosan vesztette el piacait és legjobb munkatársait. Losonczi István szerint a legnagyobb probléma az volt, hogy a tulajdonos a hasznot azonnal kivette a cégből, nagyon keveset forgatott vissza a fejlesztésekbe – olyan lecke volt ez számára, amit azóta sem felejtett el.
Személy szerint is egyre rosszabbul érezte magát, nem bírta a kialakult légkört, azt, hogy őt vonják felelősségre olyan hibákért, amelyekre semmilyen ráhatása nem volt. „Éreztem, hogy nem szabad tovább csinálnom, mert minden reggel gyomorgörccsel mentem munkába. Utólag hálát adok a sorsnak, hogy így alakult, mert ha nem ennyire elviselhetetlen a helyzet, talán még most is ott dolgoznék igazolja Saját példáján kereszt ül a régi mondást, hogy minden rosszban van valami jó.

Saját lábra állva
Kapóra jött egy budapesti állásajánlat: egy kereskedőcég forgácsolásban jártas műszaki tanácsadót keresett. Hamar kiderült azonban, hogy csak vállalkozóként akarják foglalkoztatni, illetve az is, hogy az utazó ügynök munkáját nem neki találták ki. Így aztán 1995-ben önállósította magát, és feleségével megalapította a Losonczi Kft-t, amelynek az első években ő volt az egyetlen alkalmazottja.

A kft. kezdetben szintén szerszámkereskedelemmel foglalkozott, de Losonczi István számára ez mindig is kényszer- tevékenységnek számított a szerszámok – különösen az egyedi szerszámok – tervezéséhez és gyártásához képest. Ezért kezdett el újra szerszámokat tervezni, amelyeket megpróbált más műhelyekben legyártatni. Ez azonban mindig nehézkesen ment, így érett meg benne végleg az elhatározás, hogy bővíti a cég tevékenységét, és saját gyártókapacitást épít ki.

Elegendő saját tőke híján START-hitelt vett fel a vállalkozás: az akkor óriásinak tűnő összegből, 12 millió forintból (plusz a saját megtakarításokból) éppen, hogy futotta a megfelelő tervezőszoftver „butított” verziójára és egy öttengelyesre átépített, használt marógépre. Ebből lett mára egy olyan vállalkozás, amely 27 főt foglalkoztat európai színvonalú, 1350 négyzetméteres saját gyártócsarnokában egy 120 millió forintos Studer CNC köszörűgépet helyeztek üzembe márciusban.

A Losonczi Kft. dióhéjban
A cég árbevétele 2012-ben 360 millió forint volt, eredménye 44 millió forint. Tavaly az új csarnok építése és a gépek költöztetése miatt a bevétel kicsit csökkent, de idén a 2012-est meghaladó forgalomra számít a vállalat. A vállalatnál jelenleg 27-en dolgoznak, a mostani bővítés révén hat új munkahelyet teremtettek.
Vevőik között megtalálható az iparág összes fontos szereplője. Néhány mutatóba, a teljesség igénye nélkül: Knorr-Bremse Fékrendszerek, Rába Futómű Kft.

Pályázatok nyertese
Az elmúlt négy év során a Losonczi Kft. hat uniós pályázatot nyert különféle operatív programokban (TÁMOP, GOP, DAOP), amelyek közül öt már le is zárult, a legnagyobb, a nemrégiben befejezett csarnoképítés: a közel 300 millió forintos beruházáshoz közel 100 millió forintos vissza nem térítendő támogatást kaptak.
A sikereket Losonczi István egyértelműen a pályázatíró partnernek tulajdonítja. Mint mondja, leveszik válláról az összes adminisztratív terhet, neki csak a megvalósítással, a műszaki tartalommal és az aláírással kell foglalkoznia. Ennek fejében szívesen ki is fizeti a kialkudott sikerdíjat;” nem úgy számolom, hogy 100 millió forintból nem jutok hozzá 6,5 millióhoz, hanem úgy, hogy nyertem 93,5 milliót” érzékelteti az apró, ám lényeges különbséget.

– Miért éppen egyedi szerszámok készítésére adta a fejét?
Már a rendszerváltás előtt is ezzel foglalkoztam. Igazán jó egyedi szerszámot kevesen tudnak készíteni, mert ehhez speciális tudás és tapasztalat kell. Egy marógépet és tervezőszoftvert elegendő pénz birtokában bárki tud venni. De egy különleges szerszám kitalálása már inkább művészet: hogyan alakítsuk ki, hogyan rakjuk bele a váltólapkát, milyen élszögeket alkalmazzunk az optimális forgácsolás eléréséhez. Ehhez értek. Ezt tartom izgalmasnak, no és persze ezt jobban meg is fizeti a piac. Egyedi szerszámmal egy alkatrészt mondjuk tíz perc helyett hat perc alatt is lehet gyártani, és kettő helyett csak egy szerszámra van szükség. Gondoljuk meg, mekkora megtakarítást jelent ez egy autógyárnak, amikor félmillió egyforma alkatrészt kell legyártania.

– Hogyan tud labdába rúgni egy magyar kisvállalkozás ezen a piacon?
A vevőink többsége nagy nyugati szerszámgyártó, amelyek valamilyen formában már Magyarországon is jelen vannak. Nekik is van egyedi szerszámgyártó részlegük, de azok sokszor leterheltek, egy beérkező megrendelést esetleg csak két-három hónap alatt tudnának teljesíteni. Ilyenkor megkeresnek bennünket, hogy meg tudnánk-e csinálni – mi pedig öt-hat hét alatt szállítunk. Nem a legfontosabb tényező, hogy olcsók legyünk: a lényeg a gyorsaságon van. No és természetesen a minőségnek is olyannak kell lennie, hogy egy szerszámról ne lehessen megmondani, hogy Svájcban készült-e vagy Magyarországon.

– Miként lehetett megnyerni ezeknek a külföldi cégeknek a bizalmát?
Nem ment könnyen, sokat kellett győzködni őket, hogy tudunk minőséget gyártani. Sokat segített a kapcsolati hálóm, elég sok ismerősöm volt különböző cégeknél, de ez semmit nem ért volna, ha nem teljesítjük az ígéreteinket, ha nem készítünk jó szerszámokat. De ha egyszer már megismerték a nevünket, megvan a bizalom, könnyebben eszébe jutunk a megrendelőknek. Sokat elmond, hogy miközben iparági átlagban az ajánlatok 20-30 százalékából lesz üzlet, nálunk ez az arány 50 százalék fölött van, pedig nem az olcsóságunkról vagyunk híresek. Az elején sokat lendített rajtunk, hogy 2000-ben az INA-val olyan szerződést kötöttünk, amely három évre lekötötte a kapacitásunkat – ennek révén tudtunk egyszerre öt szerszámgépet is venni.

„…csak a legszükségesebb pénzt veszem ki a megtermelt nyereségből, a többit
visszaforgatom a fejlesztésbe”

– Műszaki akadályai nincsenek a megrendelések teljesítésének, mindig minden igényt ki tudnak elégíteni?
Ma már sokkal jobb a helyzet, mint az indulásunk utáni időkben, bár most sincs annyi pénzünk, hogy mindig a legjobb és legújabb programokat, szerszámokat vegyük meg. De ez nem jelent akkora hátrányt, mint esetleg a laikusok gondolnák. Az egyedi szerszámoknál nem a technika, hanem az emberi tudás számít igazán, és abban nagyon jól állunk. Bátran állíthatom, hogy a dolgozóink még képzettebbek is, mint a nyugatiak, a fluktuáció pedig rendkívül alacsony.
Ha pedig a megmunkáláshoz olyan szerszámgépre lenne szükségünk, amely nálunk nem lenne kihasználva, akkor már megvan az a partneri körünk, amelyre rábízhatunk egy-egy különleges munkafázist.

– Ön ízig-vérig mérnökember‚ mondhatni kényszerből lett vállalkozó. Milyen üzleti elvek alapján, milyen stratégiával vezeti a cégét?
Tanultam azokból a hibákból, amiket korábbi cégem olasz tulajdonosa követett el. Az egyik fontos dolog, hogy csak a legszükségesebb pénzt veszem ki a megtermelt nyereségből, a többit visszaforgatom a fejlesztésbe. Most is ugyanabban a lakásban élek, amit 1986-ban építettünk, nincs nyaralóm, sportautóm vagy terepjáróm.
A másik lényeges alapelvem, hogy nem misztifikálom túl a közgazdasági kérdéseket: az üzlethez is igyekszem mérnöki racionalitással hozzáállni. Mindig megnéztem, hogy mennyi a bevétel, a nyereség, és abból mennyit lehet befektetni. Biztosan lehetett volna gyorsabban fejlődni, hitelekből gépeket venni, építkezni, de én csak addig szeretek nyújtózkodni, ameddig a takaróm ér. Amikor belevágok valamibe, látni akarom a végét is: nem szeretnék úgy csarnokot építeni, hogy félúton elfogy a pénzem. Arra is büszke vagyok, hogy határidőre kifizetem a számláimat, ami azért nem jellemző a magyar vállalkozók között.
És van még egy eleme az üzleti modellünknek: a több lábon állás. Amikor már beindult az egyedi szerszámgyártás, újabb területekre merészkedtünk. Az első ilyen a munkadarabok befogására szolgáló speciális eszközök tervezése és gyártása volt. 2005-ben kezdtünk el autóipari beszállítóknak olyan speciális mérőkészülékeket készíteni, amelyek percek alatt képesek az alkatrészek összes kívánt méretét ellenőrizni és számítógépen rögzíteni. A három tevékenységi kör jól kiegészíti egymást, és ha valahol visszaesik az igény, a hiányzó bevételt jó eséllyel tudjuk pótolni a másik két területről. Részben ennek is köszönhető, hogy a válságot mi egész olcsón megúsztuk, csak a 2009-es évünk volt kicsit veszteséges.

– 2004-ben volt már az Év vállalkozója. Ezt tartja a legnagyobb elismerésének?
Nem mondanám, hogy nem esett jól, hiszen korábban semmilyen kitüntetést, elismerést nem kaptam, és megerősített abban, hogy mások szerint is jól csinálom, amit csinálok. De azt hiszem, nagyobb elismerés számomra, hogy 18 év alatt csak egy embert kellett elküldenem, mert a dolgozók legalább annyira szívügyüknek tekintik a cég sikerét, mint én. Jellemző, hogy sokan mutatják meg büszkén a házastársuknak vagy a gyerekeiknek a most átadott csarnokot – büszkék arra, hogy itt dolgozhatnak. Mindenki maximálisan hozzáteszi a saját tudását a közös munkához, senkit nem kell noszogatni. Sikerült olyan hangulatú céget létrehoznom, amilyenben én is mindig dolgozni akartam alkalmazott koromban.

Schopp Attila

Logisztikai Híradó 2014/2